Egy sérves ember története az első derékfájástól a második porckorongsérv műtétig.

Vajon Te is ezen az úton jársz?

"Már nem emlékszem pontosan mikor kezdődött. Az első derékfájásaim talán már érettségi táján jelentkeztek, de akkor még nem volt komoly. Emlékszem, az első „igazi” fájdalmat a gerincemből nem sokkal a diplomamunkám leadása előtt éreztem. Unokabátyámnak segítettem költözni, és egy szekrény emelése után nem tudtam felállni. Borzalmasan rossz érzés volt. Egy hétig csak feküdni tudtam, féltem ez fogja meghiúsitani az államvizsgámat. Akkor voltam orvosnál is, aki nem sokat foglalkozott velem. Izomlazítóval kellett kennem, és beutalt 10 alkalom fizikóterápiára. Kis elektródákat kaptam a derekamra. Azt hiszem az ötödik után már nem mentem el. Ráment az egész napom, és valahogy nem éreztem, hogy értelme lenne az egésznek. Meg aztán szépen javult a dolog, és egy idő után elfelejtettem az egészet. Aztán úgy emlékszem két évig nem volt semmi. Persze fájdogált a derekam mindig, de azzal szinte együtt éltem, fel sem tűnt akkoriban. 28 éves koromban kezdett el jobban fájni. Emlékszem egy egyiptomi nyaralásra, amikor le kellett feküdnöm, mert nem bírtam ülni a buszbani. Igen, kb 7 évvel ezelőtt lett rosszab a dolog. Akkor kezdett el zsibbadni a combom és a fenekem, aztán hamarosan jött a lábam zsibbadása is.

Ezzel megint voltam orvosnál. Egy röntgent csinált, és kenőcsöt írt fel szintén. Ma már tudom, hogy a röntgenen sok mindent nem lehet látni a lényeges dolgokból, de akkor még azt sem tudtam, mi az az MRI. Az orvos flegma hozzáállása megnyugtatott egy kicsit. Gondoltam akkor nem lehet bajom. Ezután kezdett rémessé válni a helyzet. Éjszakai fájdalmak, a zsibbadás fájdalommá vált, és gyakran nem tudtam aludni a fájdalomtól. Folyamatosan szedtem a fájdalomcsillapítót, ami teljesen kikészítette a gyomromat. Akkor tisztességesen végigjártam a fizikót, kaptam ultrahangot, elektroterápiát, és egy ismerősön keresztül intéztem egy MR felvételt, ami megállapította, hogy LV-SI discis herniám, azaz porckorongsérvem van. Mint kiderült ez már egy súlyos állapot, a lábam fájdalma a gerincemből kilépő idegek nyomása miatt alakult ki. Itt kicsit megijedtem, és mivel nem segítettek se a gyógyszerek, se a masszázs, elkezdtem a természetgyógyászat terén körülnézni. Felsorolni is nehéz lenne, mit próbáltam ki. A reikitől a thai masszázsig, a kiropraktikátók a csontkovácsig mindenhol voltam. Volt, amitől ideig-óráig jobban lettem, volt ami határozottan rontott a helyzetemen. Mivel dolgozni már egyálatalán nem tudtam, úgy döntöttem bevállalom a műtétet. Az operáció maga nem volt vészes, inkább a rákészülés. A tudat, hogy egy ember fog farigcsálni a gerincvelőmtől pár miliméterre nagyon sokkoló volt. A műtét szerencsére jól sikerült, bár utána begyulladt a gerincem, de egy hónap alatt antibiotikumokkal ezt megoldották. A fájdalom nagy része elmúlt, a lábujjam viszont azóta is zsibbad. Da alapvetően nagyon örülök, hogy megcsinálták. Utána érdekes mód sokáig a másik oldalon fájt a derekam, néha ez most is visszajön. Két évig semmi gondom nem volt, lassan el is felejtettem, hogy van hátam, amikor újra kezdődtek a fájdalmaim. Hogy ugyanaz, mint akkor, vagy kicsit más, őszintén megmondva, nem tudom eldönteni, de nagyon zavar, hogy úgy érzem, ennek már sosem lesz vége. Még egy műtét lesz szükséges? És utána??? Majd jön a harmadik? Hogyan tovább?


Péter

Máté megjegyzése:

Péter sztorija sajnos nagyon tipikus. Ehhez hasonló utat jár be Magyarországon a legtöbb porckorongsérves ember. Jellemző, hogy a korai felislmerés késik, jellemző, hogy az első kezelések csak jelképesek, és csak a helyzet drámaivá válása után kezd komolyan érdeklődni a megoldások felől a páciens…Ennek a tipikus útnak valamelyik pontján szoktunk belenyúlni a történetbe a Gerincszervízben.

Amit másképp lehetne csinálni:

Az első találkozási ponton, az első becsípődésnél, meg kellett volna ismertetni a Pétert a megelőzés szabályaival. Ha egy derék már fiatalon is „becsípődős” az azt jelenti, hogy a porckorngok súlyos túlterhelésnek vannak kitéve, ami előbb-utóbb nagyobb bajhoz vezet. Ha Péter tudta vbolna, mit kell elkerülnie akkor talán elérhető lett volna, hogy ne csökkenjen tovább a porckorngjainak magassága/víztartalma, ill. az, hogy ne domborodjon ki a gerinccsatorna felé. Talán ennyivel, és egy pár perces korrekciós mozgásanyaggal megállítható lett volna Csaba útja a lejtőn. Megértem, hogy nincs idő minden beteggel fél órát beszélgetni, de hogy miért nem lehet a rendeléseken egy tájékozatót adni a betegeknek a VALÓBAN fontos információkról, azt nem tudom megérteni.... A helyes ergonómia betartása nélkül nincs gyógyulás, és a minden bizonnyal a kezelések sem fognak működni…

Visszatérve a sztorira: Amikor az első gyöki tünetet érezte a levél írója, azonnal el kellett volna kezdeni egy porckorongra ható korrekciós mozgásprogramot, időhúzás a kizárólag tüneti szinten ható kezelésekkel „fárasztani”, és vezetni egyre nagyobb reménytelenségbe a beteget.

A csontkovácsokat szerencse, hogy megúszta nagyobb gond nélkül, a természetgyógyászati módszerek is inkább kiegészítő terápiaként hatásosak, mert az OKBA a porckorongba úgy tudom Magyarországon alig pár terápiás forma nyúl bele. Sokkal jobb lett volna, ha Péter egy McKenzie módszerben járatos gyógytornászt, vagy esetleg minket keres meg, mint a kockázatos csontkovácsokkal próbálkozni.

Egy gerincsérvműtét után fokozottan rizikós nem ismerni, és nem betartani a megelőzés pontos szabályait. (Nem értem, miért nem ez az első, amit elmondanak a porckorongprobléma gyanús embereknek.???)

Amit jelenleg a Gerincszervízben tennék Péterrel:

Mindenek előtt töviről hegyire megismertetném Vele azokat a szabályokat, melyeket az ő állapotában mindenképp be kell tartania. Kikérdezném, hogyan áll egy átlagos napja, milyen testhelyzetekben tölti az idejét, milyen széken dolgozik, és addig korrigálnám ezeket a helyzeteket, amig teljesen porckorongbaráttá nem válnak. (ergonómia)

Ezt nélkülözhetetlennek tarom, hiszen ha a hétköznapok újra és újra visszatérő hatásai lerontja a terápiák eredményeit - már ha a felületi terápiák hatnak egyáltalán- akkor képtelenség a gyógyulást elindítani.

Kitesztelném, merre kell haladni a gerincével, és nagyon szorgalmasan betartott, napi kétszer gyakorolt autotrakciós kezelésnek vetném alá. Ezzel a korrekciós mozgásprogramot talán el lehet érni a javulást Nála, bár garantálni nem lehet a sikert.